Egyed Mária, Szent Józsefről nevezett, Szt, Francesco Antonio Postillo, OFM (Taranto, Itália, 1729. nov. 16.-Nápoly, 1812. febr. 7.): szerzetes. - Szegény takács-kötélverő családban született. 18 évesen apja halála miatt rá szakadt a család minden gondja. Miután mindent elrendezett, 1754. II: belépett az alcantarinus ferencesek galatonei (leccei tart.) kolostorába. Egy év múlva fog-at tett, és átküldték a squinzanói konventbe szakácsnak. 1759. V: a capursói konventbe (Bari mellett), hamarosan az újonnan megnyitott nápolyi rendházba rendelték elöljárói. ~ 53 évig élt itt. Volt szakács, kapus, kolduló testvér. Minden munkakörben példás szoglálatot végzett, különösen a koldusok szerették. A város sok nyomorúsággal küzdött, de ez a kis szerzetes mindenkinek segített, kinek egy falat kenyérrel, kinek bölcs tanácsokkal. Amikor Nápoly utcáin koldult, azt mondogatta: „Szeressétek Istent, szeressétek Isten!” Szavára mindenki szívébe békesség szállt, olyannyira, hogy „Nápoly vigaszának” kezdték hívni. - Hősies erényeit már 1868: elismerte IX. Pius p., XIII. Leó p. 1888: b-gá, II. János Pál p. 1996. VI. 2: sztté avatta. **

Egyed Mária, Francesco Antonio Postillo, Szt Józsefről nev., Szt, OFM (Taranto, Itália, 1729. nov. 16.–Nápoly, 1812. febr. 7.): szerzetes. – Szegény takács-kötélverő családban született. 18 évesen apja halála miatt rá szakadt a család minden gondja. Miután mindent elrendezett, 1754. II: belépett az alcantarinus ferencesek galatonei (leccei tart.) kolostorába. Egy év múlva fog-at tett, a squinzanói konventben szakács. 1759. V: a capursói konventbe (Bari mellett), hamarosan az újonnan megnyitott nápolyi rendházba került, ahol 53 évig élt. Volt szakács, kapus, kolduló testvér. Minden munkakörben példás szolgálatot végzett, különösen a koldusok szerették. A város sok nyomorúsággal küzdött, de ez a kis szerzetes mindenkinek segített, kinek egy falat kenyérrel, kinek bölcs tanácsokkal. Amikor Nápoly utcáin koldult, azt mondogatta: „Szeressétek Istent, szeressétek Istent!” Szavára mindenki szívébe békesség szállt, olyannyira, hogy „Nápoly vigaszának” kezdték hívni. – Hősies erényeit már 1868: elismerte IX. Pius p., XIII. Leó p. 1888: b-gá, II. János Pál p. 1996. VI. 2: sztté avatta. **